hu en
2009. Június 01. 15:50
Varga: Titokban reménykedtem hogy megszerezhetjük akár a bornzérmet is

Mint arról szombaton hírt adtunk, június 30-val lejárt a jelenlegi edzői stáb szerződése, amelyet a klub vezetése nem szándékozik meghosszabbítani. Az alábbiakban az edző részletesen elemzi a tavaszi szezont.

Arra szerződtem ide, hogy az első négyben végezzen a csapat, de titkon abban reménykedtem, odaérhetünk akár a 3. helyre is. Amivel nem kalkuláltam, az a 8 pont, ami a téves játékvezetői ítéletek miatt úszott el. Sőt, a „téves" helyett inkább a „tendenciózus" szót használnám, hiszen érzékelhető volt, hogy a meg nem adott gólok, az ellenünk ítélt büntetők, a kiállítások rendszeressé váltak.

Érdekes módon, amikor az ügyvezető úr hangot adott ennek mind az MLSZ-nél, mind pedig a sajtóban, megváltozott a helyzet. Persze mivel nem foghatunk mindent a játékvezetőkre, inkább azt mondom: a saját hibáink miatt nem értük el a célt. Ezért vállalom a felelősséget! Hat olyan esetet is tudok mondani, amikor lehetőségünk lett volna a 4. helyet elérni. Mindet elbuktuk. Ezzel kapcsolatban azt gondolom, ha ez csak egy-kétszer fordult volna elő, kizárólag az én hibám lenne, mert vagy rosszul cseréltem, vagy rossz taktikai utasítást adtam a játékosoknak. De az, hogy hatszor nem sikerült, azt jelenti, hogy a játékosok is hibáztak. Az őszi értékelés kapcsán azt mondtam, a csapatjátékon lehet és fogunk is javítani. Ez megtörtént. Előreléptünk a csapatépítésben, a pontrúgások hatékonyságában - szereztünk gólt szögletből, szabadrúgásból -, s a harmadik legkevesebb gólt kaptuk a mezőnyben.

Két dologban nem sikerült fejlődnünk: helyzet kihasználásban és mentalításban. Ami előbbit illeti, élen járunk a legtöbb kihagyott helyzetek számát tekintve. A játékosok mentalításán sem tudtam változtatni. A magyar focistáknak berögzött szokásaik vannak, s igaz ez a Fehérvár bizonyos játékosaira is. Ezeken nagyon nehéz változtatni, és ha maga a játékos nem akarja, az edző nem tehet semmit.

Az őszi szezon lezárása után érkeztek hozzánk új játékosok, bár nem túl sok: Tkacsuk, Alves, Alison, Szakály Dénes, Máté János, Buljubasics és Karadzsics. A három fiatalt nem kifejezetten az első kerethez igazoltuk, ők már a jövő Fehérvárjának emberei lehetnek. Véleményem szerint nem voltak elhibázott igazolások ezek. Alves rövid idő alatta csapat húzóembere lett, és fiatal kora ellenére Szakály Dénes is biztos kezdővé vált. Az ukrán Tkacsuk is jól indult, sajnos a hosszú sérülése „betette számára a kaput", s csak most tudna elkezdeni játszani. Az ő posztján viszont van olyan, aki jobb: ki merem jelenteni, hogy Farkas Balázs védekező középpályásként a válogatott szintet is megüti. Alison ugyan még nem a kezdőcsapat tagja, de már beküzdötte magát a tizennyolcas keretbe. Nagy Dani sérülése kapcsán került előtérbe, de nem játszott rosszul és fontos gólokat lőtt mind a bajnokságban, mind pedig a Ligakupában. Ám nem a jelenlegi az igazi posztja, hiszen ő is inkább belső csatár, a kapu előtt érzi igazán jól magát.Összességében azt mondom, megtérül az a pénz, amit a Fehérvár FC a fenti játékosok igazolására költött.

A fontos tavaszi mérkőzéseken - Haladás, ZTE - amikor vezetésre álltunk az első félidőben és mégsem sikerült megszereznünk a három pontot, nem kellett volna szurkolói nyomásra a támadó focit erőltetnem. Sokszor hangoztattam már, most is elmondom: stabil, biztonságos védekezés nélkül nincs támadás. Ha az említett meccseken a szünetben inkább két védekező középpályást hozok be - ugyan rém rossz focival, de - nyerhettünk volna. Tudom, hogy a közönség szereti a sokgólos találkozókat, azonban ilyenre is volt példa a REAC, vagy az MTK elleni összecsapásokon.Kétszer alakítottuk át a csapatot az év folyamán - ősszel azt mondtuk, támadóbb jellegű játékot szeretnénk, ezért tértünk át a két csatáros felállásra Alves-zel és Vujovicscsal.

Aztán a tavaszi szezon második felétől - Nagy Dani jó cselezőkészségét és gyorsaságát kihasználva - három támadóval játszottunk. Sőt, olyan tekintetben is átalakult a csapat, hogy a csapatépítésből kihagytam azokat az idősebb játékosokat, akik a Fehérvár jövőjébe nem férnek bele. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy sokat tettek a város labdarúgásáért, tisztességes, jó futballistáknak tartom őket. A jelenlegi kezdőcsapat átlag életkora lecsökkent 24-25 évre. Véleményem szerint két, legfeljebb három helyen megerősítve, ez a társaság jövőre biztosan a dobogón végez.

Nem ártana végre találni egy balhátvédet, ami a télen nem sikerült. Abban az esetben, ha Horváth Gábor távozik, kell még egy belső védő is. Ezen felül szükség lenne egy olyan rutinos, irányító középpályásra, akiben az irányító képesség mellett szezononként 5-6 gól is van. Had emeljem itt ki Farkas Balázst, talán az egyetlent a régiek közül, aki megértette, hogy a korábbi szellemben nem folytathatók a dolgok. Dícséretére váljék, hogy a szezon második felére lefogyott hat kilót, ami látszott is a játékán. Előtte két olyan fiatal tehetség játszik, mint Szakály Dénes és Elek Ákos, akik mára alapemberekké váltak a csapatban. Tehetséges futballisták, a rutinjuk egyelőre még hiányzik.

Alves a maga brazilos trükkjeivel közönség kedvencé válhat. Beérett a sokat szidott Vujovics is, amiből az egyik tanulság, hogy a szurkolóknak türelmesebbnek kellene lenniük. Az ő jó szereplése egyben a szakmai stáb dicsérete is: tudtuk, hogy kell vele bánni és tudtuk, hogy érdemes bízni benne. Jelenleg a Fehérvár legtöbbet érő játékosa, akit nem kevés pénzért, több nyugati csapat is szeretne megszerezni. Vujovics és Alves kitűnő összhangban tudnak egymással játszani és sokkal intuitívebbek, mint Sitku Illés, akit ki kell szolgálni.

Horváth Gábornak jót tenne egy környezetváltozás. Válogatott szintű játékos nem engedheti meg magának, hogy egy évadban begyűjtsön tíz sárga-, és két piroslapot. Ha komoly futballista akar lenni, ezekről a „hebrencsségeiről" le kell szoknia.

Az eredményhez az is hozzátartozik, hogy három helyen volt érdekelt a csapat, hiszen sokáig ott voltunk a Magyar Kupában is. Csak zárójelben: ha az MLSZ nem talál ki új szabályt, mely szerint a kapus nem számít játékosnak, akkor nem a Honvéd, hanem a Fehérvár játszotta volna a döntőt. A bajnokságonként 30 mérkőzéshez szokott magyar játékosainkból sok erőt kivett az, hogy nálunk az alapemberek 49 tétmeccsen léptek pályára. Ráadásul a rossz versenykiírás miatt jó pár csapat rákényszerült arra, hogy az utolsó másfél hónapban heti két mérkőzést játszon. A mi csapatunkon a fáradtság jelei igazán a Vasas elleni összecsapáson látszódtak. A sok mérkőzés izomfáradtságot okozott, ez pedig technikai hibák sokaságában mutatkozott meg. Hozzátartozik ehhez az is, hogymindig a legjobb összeállításban álltunk ki, nem pihentettünk embereket. Az más kérdés, ha megvolt az eredmény, lehoztam bizonyos kulcsjátékosokat.

A csapaton túl két problémám akadt az elmúlt időszakban. Az egyik, hogy néhány újságíróval komolyabb összetűzésbe keveredtem, amikor cinikus megjegyzéseket tettek néhány játékosra. A játékosaimat minden körülmény között megvédtem kifelé. Ez hozzátartozik az edző feladataihoz. Főleg a Nemzeti Sportos Sinkovics úrral voltak vitáim. A másik, ami gondot okozott, hogy úgy vettem észre, Fehérváron legalább annyian drukkolnak a csapat ellen, mint amennyien mellette. Ezt nehezen emésztettem meg. Pedig egy jó szurkolótábor, amely minden körülmény között kitart a csapat mellett, s nem azzal van elfoglalva meccseken, hogy a pályán lévő játékosokat szidja állandóan, rengeteget segíthet. Nem véletlenül mondják, hogy a szurkolótábor a 12. ember a csapatban.

Sok kritika ért azért, hogy „Mezey-báb" vagyok. Tény, hogy dr. Mezey Györgynek, mint a főnökömnek, elszámolással tartozom, ezért sok mindent megbeszéltem vele. De - és ezt nyomatékosan kijelentem - a végső döntés a csapattal kapcsolatban - taktika, összeállítás, csere - az én döntésemen múlott és az én felelősségem volt. Kevesen vették észre, hogy az a sok változás, amin keresztülment ez a csapat és a klub, a sportigazgatónak köszönhető. Igaz ez a játékosok edzés-, és felkészülési körülményeinek hatalmas javulására, vagy éppen az ifjú tehetségeket felkutató VUK program beindítására. Ezt azoknak is el kell ismerni, akik nem szimpatizálnak dr. Mezey Györggyel.

Összességében azt mondom, hogy sok mindent jól csináltunk, ennek köszönhetően a bajnokság végére lett a csapatnak stílusa, tartása és állandósága. Kialakult az a mag, amely két-három komoly futballista kiegészítésével jövőre egészen biztosan éremért, akár a legfényesebbért küzdhet.

MOL Fehérvár FC - Minden jog fenntartva
A webhely cookie-k segítségével nyújtja a szolgáltatásokat, szabja személyre a hirdetéseket és elemzi a forgalmat. Emellett a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát. További részletek