A mérkőzés összképe alapján nem férhet kétség ahhoz, hogy a jobb teljesítményt nyújtó tizenegy nyerte meg a mérkőzést. Az első helyzetek a vendégcsapaté voltak, majd Alves és Vujovics góljai után volt a meccsnek olyan periódusa, amikor akár négy-öt góllal is vezethetett volna a Vidi.

Az i-re a pontot Koller Ákos tizenegyese tehette volna fel – ha az bemegy. Szép volt a csapat gesztusa a kapitány felé – utólag könnyen okos bárki, hogy jó formában és jó idegállapotban levő játékosnak kellett volna a labda mögé állnia. Így viszont, a keresztléc fölé szálló lövés izgalmassá tette a hajrát, idegessé az utolsó perceket, amihez – természetesen a lefújás után történtekhez – alaposan hozzájárult az újpesti biztonsági szolgálat alkalmatlansága.

Andicsot megütötték a pályán, ez tény, mint ahogy az is tény, hogy azok, akik azért kapják a fizetésüket, hogy védjék a szurkolókat, támadni kezdték őket. Kár, hogy ez a kép marad meg sokakban a meccsről, és nem az, hogy az MTK és a Győri ETO után az Újpestet is leiskolázta a Fehérvár – a csapat dobogón van a kizárólag az idegenbeli meccseket összegző tabellán. Érdemes tehát azzal búcsúzni a 2008-2009-es szezontól, az alaposan átalakított csapatban ott a jövő nagy csapatának esélye.

Varga István a lefújás után úgy értékelt, az FC Fehérvár az utolsó fordulóban is bebizonyította, van benne fantázia. A szemmel láthatóan elkeseredett-megkeresedett Szentes Lázár véleménye is sommás: „Ismét kiderült, edző nélkül nem lehet futballozni!”