A pályán hamar kiderült, hogy a Vidi jobb csapat, mint ellenfele. Játékosaink lendületesen, nagy kedvvel futballozva vezették támadásaikat - annak ellenére, hogy Goran Vujovics, a tavasz legeredményesebb támadója ezúttal nem játszhatott. Viszonylag hamar, az első negyedóra végéhez érve megszerezte a Fehérvár a vezetést - Szakály remekül, önzetlenül tálalta a labdát Sitku elé -, és azt vártuk, jön a folytatás és a csapat gólgazdag futballal búcsúzik a nézőktől.

A fölénnyel, a magabiztos játékkal nem is volt gond. Úgy tűnik azonban, nem múlt el nyomtalanul a lábakban a tavasz szerda-szombat-szerda ritmusa: nem sikerültek a befejezések, egy-egy mozdulat, vagy centi mindig hiányzott. Kivéve a 74. percet, amikor Alison megduplázta az előnyt, és ezzel el is döntötte a meccset.

id. Tajti József: Ha őszinte akarok lenni, az eredmény ránk nézve hízelgő, hiszen több góllal is kikaphattunk volna. Apró öröm számunkra, hogy meghosszabbodott NB-I-es tagságunk, ha nem is rajtunk múlott. Ebben az összetételben sokat nem vártunk a csapatunktól. Beigazolódott, hogy sok sérültet nem tudtunk pótolni. A fiatalok tehetségesek, ügyesek, de az elmúlt időszak sorozat-mérkőzéseire még felkészületlenek.

Varga István: Megérdemelten nyertünk, sokat támadtunk, bár - sajnos szokásunkhoz híven - a támadások többsége befejezetlen maradt. Ugyanakkor jó, hogy győzelemmel tudtunk búcsúzni a hazai közönségtől.