hu en
2019. Június 16. 15:30  -  Wéninger Ákos   -   Fotó: molvidi.hu
Kovács Dániel: "Nagyon nehéz út vezetett idáig"

Újonnan igazolt kapusunkkal eddigi karrierjéről és terveiről beszélgettünk az ausztriai edzőtáborban. 

- Gyerekként, amikor elkezdtél focizni, miért pont a kapusposztot választottad?

Elég sablonos a történetem, ugyanis a suliban nem tartoztam a legügyesebbek közé, úgyhogy a többiek mindig engem állítottak a kapuba. Idővel megszerettem a védést, igaz volt néhány hónap, amikor annyira nem élveztem, akkor megpróbálkoztam a góllövéssel, majd a védekezéssel is, végül aztán mégis a kapuban kötöttem ki - immár véglegesen. A labdarúgással komolyabban szülőhelyemen, Gyulán kezdtem el foglalkozni, onnan Békéscsabára kerültem, majd a 2011/2012-es szezont már a fővárosban, a Vasas Kubala Akadémián kezdtem el. 

- Volt példaképed gyerekkorodban?

Az első kapusmezem egy Oliver Kahn mez volt, sokáig pedig ő volt a példaképem. Az utóbbi években átalakult azonban a futball, ma már nem nagyon találkozni olyan habitusú kapussal, mint amilyen Kahn volt fénykorában. Más tulajdonságok jellemzik a mai kapusokat, ma már az egyik legintelligensebb játékos a pályán a kapus. Jó példa erre szerintem Marc-André ter Stegen vagy Ederson. Nem csak nagyon jók lábbal, de az esetek döntő többségében nagyszerűen hoznak döntéseket roppant rövid idő alatt. Mentálisan pedig rendkívül nyugodtak, ami az egész csapatra pozitív hatással tud lenni. 

- 19 évesen nagy kalandba vágtál, hiszen Brazíliába igazoltál. Hogy jött számodra ez a lehetőség?

Amikor először meghallottam ezt a lehetőséget, nem is akartam elhinni, azt gondoltam, biztos csak ugratnak. Néhány fordulóval azelőtt, hogy befejeződött volna az U19-es bajnokságunk a Vasassal, egy menedzser jött oda hozzám az egyik edzésünk után és egyből a lényegre tért, megkérdezte, érdekelne-e engem egy brazil lehetőség. Persze, hogy érdekelt, ki az, akit ne érdekelne egy ilyen lehetőség. Ráadásul pont kiöregedtem az U19-ből és nem igazán éreztem azt, hogy a Vasasnál számolnának velem a későbbiekben is. A Fluminense U20-as csapata épp akkor jött Hollandiába egy utánpótlás-tornára, de előtte egy háromnapos úgynevezett elő-állomáson vettek részt Magyarországon, úgyhogy két edzőmeccsen is meg tudtak akkor engem nézni a klub vezetői, akikre sikerült jó benyomást tennem. Leültek velem egyeztetni, majd elmondták, hogy lehetőségem lenne Brazíliába utazni egy hosszabb próbaidőszakra, amely után, ha sikerül végleg mindenkit meggyőznöm, akkor le is igazolnának. 

- 19 évesen bevállalni egy ekkora kalandot nem kis bátorságra vall. 

Édesanyám nem is örült neki, amikor megtudta, mire készülök, de aztán megbeszéltük, hogy ez az én döntésem, mindenképp menni szeretnék, úgyhogy a végén már ő is támogatott mindenben. Úgy indultam útnak, hogy ez lehet életem talán legnagyobb lehetősége. Portugálul persze nem beszéltem akkor semmit, az pedig Brazíliában derült ki, hogy az itthon megszerzett angol nyelvtudásomat nem feltétlenül tudom odakint kamatoztatni, mert viszonylag kevesen beszéltek angolul. Úgyhogy elég nagy fejest ugrottam az ismeretlenbe, de egy percig sem bántam meg. Edzések után sok szabadidőm volt, amit nyelvtanulásra fordítottam. Segítségem nem volt senki odakint, csak magamra számíthattam. Abban az egy évben nem csak szakmailag, de emberileg is rengeteget tanultam, fejlődtem. Annak ellenére, hogy az U20-as csapat játékosa voltam, leggyakrabban az első kerettel edzettem olyan labdarúgók társaságában, mint például Deco vagy éppen Fred. 

- Az emberek többségének Brazíliáról nem feltétlenül az jut eszébe, hogy ott milyen kiváló lehet a kapusképzés. Neked milyen tapasztalataid vannak erről?

Való igaz, sokan azt gondolják, hogy ott nem helyeznek a kapusok képzésére akkora hangsúlyt, mint mondjuk Európában. Találkoztam olyan kérdéssel is, hogy van-e egyáltalán külön kapusedzés Brazíliában. Engem is meglepett egyébként, hogy milyen komoly szintű munkát végeznek a brazil kapusedzők a kapusokkal. A brazil válogatott két kapusa, Ederson és Alisson a világ legjobbjai közé tartozik, de elég ha csak megnézzük a Kisvárda brazil kapusát, Felipet, aki szerintem az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta az NB I-ben a legutóbbi szezonban. Szóval igen is nagyon komoly képzést kapnak Brazíliában a kapusok, és ezt 2013-ban magam is megtapasztalhattam.

- Miután hazatértél, játszottál Kecskeméten, Zalaegerszegen és Csákváron is, mielőtt leigazolt volna a Soroksár.

Való igaz, elég sokat vándoroltam 2014 és 2017 között, de úgy érzem, mindig sikerült kicsit előre lépnem. Kecskemétre úgy kerültem, hogy több hónapig nem volt csapatom, miután hazatértem Brazíliából. Az nagyon nehéz időszak volt számomra, de sikerült átlendülnöm a holtponton. Kecskeméten egyébként pont Tujvel volt a csapattársam, szóval őt régóta ismerem. Ezután 21 évesen Zalaegerszegre kerültem, de sajnos nem kaptam sok lehetőséget, úgyhogy a váltás mellett döntöttem. Következett Csákvár, ahol az elejétől fogva éreztem a bizalmat. Az akkori vezetőedző Toldi Gábor, a kapusedző pedig Hegedüs Ferenc volt - ők most mindketten itt dolgoznak a Vidi második csapatánál. De Szalai Tamást is jól ismerem, hiszen ő a csapattársam volt akkor Csákváron. Szerintem az egy nagyon jó szezonom volt, az összes bajnokin én védtem, a következő idényt pedig már Soroksáron kezdhettem el, ami mindenféleképpen előrelépést jelentett a karrieremben. 

- Két szezont töltöttél Soroksáron, ami tulajdonképpen a Ferencváros második csapata. Nem merült fel egyszer sem az, hogy esetleg leigazoljon a Ferencváros?

Amikor leigazolt a Soroksár, akkor a Dragóner Attilával történő egyeztetés során szóba került ez a lehetőség is, de nyilván én is tisztában voltam azzal, hogy egyből nem fogok odakerülni a Fradihoz. A soroksári évek alatt aztán nem éreztem realitását annak, hogy számítana rám a Ferencváros, legjobb tudomásom szerint nem is igazán érdeklődtek irántam, végül pedig leigazolták Gróf Dávidot.

- A Vidi viszont megkeresett téged és te el is fogadtad a klub ajánlatát. Annak ismeretében, hogy a válogatott Kovácsik Ádám és a rutinos Tomas Tujvel lesz a két riválisod, elég nagy bátorságra vall, hogy ide igazoltál.

Való igaz, biztos, hogy nagy harc lesz a csapatba kerülésért és a tapasztalat nem mellettem szól. Úgy gondolom viszont, hogy az életben semmit nem adnak ingyen, mindenért meg kell keményen küzdeni. Legalábbis nekem mindenért meg kellett eddig küzdenem. 25 éves vagyok, kapuskorban ez még nagyon fiatalnak számít, de egy másodpercig sem akarok azzal takarózni, hogy nekem még van bőven időm és simán belefér az, hogy ücsörgök a padon. Véleményem szerint jó alapokat kaptam tizenéves koromban és három szezont végigvédtem az NB II-ben, több mint száz felnőtt meccsem van, úgyhogy rendelkezem már egy kis rutinnal. Sok lehetőségem volt, de nagyon megörültem, amikor Kovács Zoltán sportigazgató megkeresett. A Vidi az ország legjobb csapata, de azért sokáig gondolkodtam, mi is lenne a karrierem szempontjából a legjobb döntés. De én ilyen bevállalós srác vagyok, igyekszem, ahogy eddigi is, most is rengeteget melózni, remélem, meglesz az eredménye. Mindenképp hosszú távra tervezek, persze nyilván minél előbb és minél többet szeretnék játszani, de szerintem ezzel mindenki így van, épp ezért várható nagy harc a csapatba kerülésért. Két rutinos kapussal és egy szintén nagyon rutinos kapusedzővel dolgozhatok együtt, ez pedig garancia a további fejlődésemre. Az biztos, hogy 110%-ot fogok kiadni magamból, hiszen nem volt könnyű gyerekkorom és nagyon nehéz út vezetett idáig, most azonban, hogy ilyen közel kerültem ahhoz, hogy beteljesüljenek az álmaim, biztos, hogy nem fogom feladni. 

- Mi a legnagyobb erősséged és mi az, amiben szerinted a legtöbbet kell még fejlődnöd?

A legnagyobb erősségemnek mindig a mentalitásomat tartottam. Az is, hogy most itt vagyok a Vidinél, csak ennek köszönhető. Nem biztos, hogy gyerekként én voltam a legügyesebb - nyilván valamennyi tehetségem azért van - de nagyrészt a jó mentalitásomnak köszönhetően jutottam el idáig. Soha nem adom fel, a legkisebb esélyt is próbálom megragadni. Hogy miben kéne még fejlődnöm? Mindenben! Szerintem nincs olyan, hogy az ember valamiben tökéletes lenne, mindig tud tovább fejlődni, persze ehhez rengeteget kell dolgozni, de megéri. 

- Amikor aláírtál a Vidihez, milyen távlati célokat fogalmaztál meg magadban?

Szeretnék nagyon sokáig, legalább 40 éves koromig védeni. Most 25 vagyok, két-három év múlva szeretnék már stabil NB I-es kapus lenni. Ha úgy alakul, hogy újra lesz lehetőségem külföldön is játszani, akkor boldogan állok ismét a kihívás elé. A brazil kaland kellő önbizalmat adott nekem, ha azt túléltem, jöhet szerintem bármi (nevet). 

MOL Fehérvár FC - Minden jog fenntartva
A webhely cookie-k segítségével nyújtja a szolgáltatásokat, szabja személyre a hirdetéseket és elemzi a forgalmat. Emellett a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát. További részletek