hu en
2019. Június 05. 10:00  -  Molvidi.hu   -   Fotó: molvidi.hu
Marko Scsepovics, a Vidi háromszoros házi gólkirálya

Nagyinterjú csatárunkkal, aki minden sorozatot figyelembe véve már egymást követő három szezonban lett csapatunk legjobb gólszerzője.

Közel három éve, 2016 nyarán érkezett Székesfehérvárra Marko Scsepovics, aki egy PMFC elleni kupamérkőzésen rögtön mesterhármassal debütált Vidi-mezben. Ezeket a találatokat további 44 követte, ez egyben azt is jelenti, hogy a 28. születésnapját májusban ünneplő támadó mindhárom itt eltöltött szezonjában megszerezte a házi gólkirályi címet, az összes sorozatot figyelembe véve.

Mit jelent számodra az, hogy folyamatosan házi gólkirályként zárod a fehérvári szezonjaidat?
Röviden válaszolva mondhatom, hogy ezért jöttem, hiszen csatárként mi más lenne a dolgom, mint az, hogy gólokkal segítsem a csapatot. De azért örülök is annak, hogy így jöttek ki a szezonok, annak pedig főleg, hogy a góljaimmal sikerül szép sikerekhez segíteni a klubot.

Igaz az a történet, miszerint eleinte nem a Vidiben képzelted el három éve a folytatást, ám később Danko Lazovics meggyőzött arról, hogy itt van a helyed?
Részben igaz. Arról nem volt szó, hogy elutasító lettem volna a klubbal szemben, mindössze időt kértem, hogy abban a helyzetben a lehető legjobb döntést tudjam meghozni. Az nem titok, hogy beszélgettem Dankóval a klubról és az országról, hiszen ő már Vidi-játékos volt akkor, és sokat számított az ő pozitív véleménye a döntésem meghozatalában. Nem csalódtam abban, amit mondott.

Mi volt a gond az Olympiakosznál? Szerb válogatottként érkeztél, de nem igazán kaptad meg a lehetőséget, többször is kölcsönadtak. Talán az, hogy Partizan játékosként inkább a PAOK szurkolói fogadtak volna el?
Igaz, hogy tradicionálisan a PAOK és a Partizan kapcsolata szorosabb, az Olympiakosz pedig inkább a Zvezdával van „jóban”, de nem volt semmi gond a szurkolókkal. Egyszerűen edzői döntés volt, hogy kevesebbet játszottam. Nagyon leegyszerűsítve mondhatom, hogy egy focicsapat is egy munkahely végső soron, ahol a vezető döntését ugyanúgy el kell fogadni, mint akármelyik másik szakmában. Persze én játszani szerettem volna, ezért egy idő után elkezdtem keresni a lehetőségeket, miután világossá vált, hogy nem igazán szerepelek a csapat terveiben. Akkor érkezett meg a Vidi ajánlata.

Valamennyire Magyarországon is ismert, hogy édesapád profi játékos volt, játszott Spanyolországban is, végül pedig te és Stefan is labdarúgók lettetek. Volt egyáltalán választásotok? 
Hogyne! Én például Spanyolországban cselgáncsoztam, nem is rosszul, területi versenyeket sikerült megnyernem. A labdarúgás viszont tényleg ott volt a mindennapjainkban, végül pedig éppen Stefan miatt én is inkább a focit választottam.

A kosárlabda sosem volt opció? Nagy rajongója vagy a hírek szerint a sportnak.
Ez igaz. Nagyon szeretem a kosárlabdát, de sosem játszottam szervezett keretek között. A Dallas Mavericks és Dirk Nowitzki a nagy kedvenc, ő éppen most vonult vissza. De szívesen nézem Nikola Jokics játékát is a Denver Nuggetsből. 

Visszatérve a pályára: mindkét Scsepovics-fiú a Partizan felnőtt csapatában találta magt, te ráadásul fiatalon csapatkapitány is lettél, jöttek a bajnoki címek, válogatottság... Hogyan tudtad ezt kezelni?
Furcsa kérdés. Miért lett volna ezt nehéz kezelni?

Akad azért példa, hogy egy-egy fiatal játékost elvisz a siker és sajnos megreked a karrierje.
Nem gondolom, hogy engem rossz irányba vittek volna ezek a dolgok. Biztos segített benne az, hogy édesapám közel volt hozzám, segített, bármilyen kérdésem is volt. Megbecsültem a kapitányi karszalagot is.

Ami egyszer egy azóta elhíresült videóban lekerült rólad...
Ez így volt, de hát, ez a Partizan. Nagyon nagy a nyomás és nagyok az elvárások a szurkolók részéről, nincs középút, vagy rajongás van, vagy... Elfogadtam azt ez esetet, nincs bennem tüske. Történt már rosszabb is (nevet).

Kellemesebb emlékek után kutatva inkább megkérdezem, hogy Vidi-mezben mire vagy a legbüszkébb?
A szezon során nyújtott európai teljesítményünkre. BL-playoff, Európa Liga-csoportkör, számomra ez a legnagyobb siker és egyértelműen ez volt a legnagyobb élmény is. Tudom, hogy Magyarországon egyelőre még ritkán szerepel csoportkörben csapat, örülök, hogy a részese lehettem, nem is emelnék ki külön egy meccset sem.

Szerinted van még fejlődési potenciál a klubban?
Biztosan! Elég csak a stadionra, infrastruktúrára gondolni. Az elmúlt években szó szerint is végignéztem az építkezést, amely a klubnál zajlik, hiszen nap, mint nap láttam, hogyan épül az új aréna. Emellett érzékelhető a klubfelépítés fejlődése is. Most nem is csak a Vidiről beszélek, az egész magyar foci fejlődik szerintem, ebben a régióban ritka, hogy ilyen lehetőséghez jut a labdarúgás. Én a fehérvári körülményekre igazi kincsként tekintek, megbecsülöm ezt, hiszen Szerbiában nincsenek hasonló feltételek.

Mit gondolsz, a nemzetközi színtéren miért van mégis több sikeres szerb játékos, mint magyar?
Nem szeretek általánosítani, de azt látom, hogy otthon nagyobb a nyomás azért a fiatalokon, hamar bedobják őket a mély vízbe, 19-20 évesen már akár több szezon van a hátuk mögött a felnőttek között. Itt mintha kicsit kényelmesebbek lennének, mikor ott vannak a nagy lehetőség kapujában. De a labdarúgásban is működik a természetes szelekció, aki tehetséges és keményen dolgozik, annak előbb utóbb meglesz az eredménye, nemzetiségtől függetlenül.

Már egy fél mondat erejéig szóba került a testvéred, akivel bajnoki címet ünnepelhettetek közösen, de végül ő távozott a tél folyamán. Ezt hogyan élted meg az öltözőn belül?
Az egyik legjobb dolog az, amikor a tesóddal együtt játszhattok és sikeresek vagytok. Már a Partizanban is bajnokok lettünk, igaz, ő akkor a szezon második felében már máshol játszott. Nagy élmény volt, hogy most közösen tudtunk ünnepelni. A távozását nem vettem magamra, ilyen a profi labdarúgás. Tisztában vagyok vele, hogy bármi megtörténhet. Tudomásul vettem, hogy ez a helyzet, a klubhoz való viszonyomat ez nem befolyásolta. 

Mit szólsz ahhoz, hogy az elmúlt két szezonban a Ferencváros elleni párharc így kiéleződött? Sajnos egy arcsérülés miatt te is középpontba kerültél a kupavisszavágó után.
Abból a szempontból ez egy szerencsétlen dolog volt, hogy jó formában voltam és kiestem pár hétre, de történhetett volna nagyobb baj is. A térdem miatt korábban kellett többet is kihagynom már. A különböző üzengetéseket pedig nem nagyon követem, maximum fél füllel hallok egy-egy hírt. Nem foglalkozom ezzel, a pályán nyújtott teljesítményemre koncentrálok.

Ennek a kupadöntőben meg is lett az eredménye, hiszen a te gólod is kellett a sikerhez.
Nagyon nagy öröm ez számomra, és persze örülök a gólomnak is, de ez az egész csapat sikere volt. Egytől egyig mindenkinek komoly szerepe volt abban, hogy így tudtuk zárni ezt az emlékezetes szezont. Nyáron azért kell majd dolgoznunk, hogy még jobb eredményeket érjünk el. Addig is, a szünet a legjobb barátom esküvőjével kezdődött, amelyen én voltam a tanú, majd Görögországban pihenünk a barátnőmmel. Bízom benne, sikerül feltőltődni a felkészülés kezdetére!

CÍMKÉK
Marko Scsepovics
Hírek
MOL Fehérvár FC - Minden jog fenntartva
A webhely cookie-k segítségével nyújtja a szolgáltatásokat, szabja személyre a hirdetéseket és elemzi a forgalmat. Emellett a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát. További részletek