hu en
2017. Június 14. 13:00  -  Wéninger Ákos   -   Fotó: vidi.hu, AC Milan
INTERJÚ
Tamás Krisztián: "Bajnok és kupagyőztes szeretnék lenni a Vidivel"

Védőnkkel pályafutásáról, Olaszországról, Csehországról, a Vidiről, valamint a céljairól beszélgettünk hosszabban.

- Mesélj kérlek a kezdetekről egy kicsit. Mikor és miért pont a labdarúgást választottad?

Amióta az eszemet tudom, csak focizok. 4 éves lehettem, amikor elkezdtem megismerkedni a labdarúgással. Újpesten születtem és ott is nőttem fel, így evidens volt, hogy Újpesten kezdődött a pályafutásom is. Az első csapatom az Újpesti Sport Club volt ahonnan az UTE-ba kerültem később. Édesapám is focizott, de a családban mindenki szereti a labdarúgást, szóval tényleg nem volt nagy meglepetés, hogy belőlem is labdarúgó lett.

- Mindig is védő szerettél volna lenni?

Nem! Nagyon sokáig támadó voltam, aztán amikor Szombathelyre kerültem, akkor az egyik mérkőzés alkalmával kényszerből kerültem a védelem bal oldalára, és végül ott ragadtam. Külföldre már balhátvédként kerültem.

- Ráadásul nem is akárhova, hiszen a Haladástól az AC Milanba igazoltál. Hogy jött számodra ez a lehetőség?

Nagyon sokat köszönhetek a Haladásnak. Sokat fejlődtem és sokat tanultam ott. Onnan kerültem be először az utánpótlás-válogatottba is. Egy svájci edzőtáborozás alkalmával figyeltek fel rám az AC Milan megfigyelői. Amikor hazaértünk Svájcból, és közölték velem, hogy megkeresett a Milan, akkor először azt hittem, hogy csak bolondoznak velem. De aztán napokkal később már próbajátékon kellett részt vennem Olaszországban. A Milan szakemberei nagyon alaposan leteszteltek, kétszer is vissza kellett mennem próbajátékra, mielőtt leigazoltak volna.

- Szinte még gyerek voltál, amikor Olaszországba kerültél. Hogy sikerült megállnod a helyed, voltak-e például nyelvi gondjaid az elején?

Valamilyen szinten már hozzászoktam, hogy a családomtól külön élek, de azért Olaszországba költözni teljesen más volt, mint a fővárosból Szombathelyre. Az első időszak tele volt buktatókkal, például az iskolában nem sikerült azt megoldani, hogy e-mailben elküldjék a tananyagot, én pedig csak vizsgázni járjak be. Ehelyett egyből bedobtak egy olasz iskolába úgy, hogy én egyáltalán nem beszéltem olaszul. Ott ültem az órákon, és egy szót nem értettem abból, amit a tanárok mondtak, csak néztem ki a fejemből, és el nem tudtam képzelni, mi lesz ennek a vége. Utólag belegondolva viszont talán pont ennek volt köszönhető, hogy viszonylag gyorsan sikerült megtanulnom olaszul, hiszen nem volt senki, aki segített volna tolmácsolni, szóval két választásom volt: vagy nem kommunikálok soha senkivel, és nem jutok egyről a kettőre, vagy pedig fogom magam és megtanulom a nyelvet - szerencsére ez utóbbi mellett döntöttem (nevet).

- Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál az AC Milan játékosaként?

Olaszország híres arról, hogy nagyon megtanítják a védekezést csapatszinten és egyénileg is. Szerencsésnek is mondhatom magam, ugyanis sokszor edzhettem együtt az AC Milan első csapatával. A második csapat öltözője, és az első csapat öltözője ugyanabban az épületben található, közvetlenül egymás mellett, így minden nap találkozhattam az első keret játékosaival, valamint a szakmai stáb tagjaival is. Emellett a konditerem is közös volt. Az elejétől fogva nagyon befogadóak voltak az idősebb, rutinos játékosok, soha egy percig nem éreztették azt, hogy ők sztárok, én pedig csak egy zöldfülű gyerek vagyok, egyenrangú partnerként kezeltek. A legnagyobb élményem pedig az volt, amikor a Milan második csapatával – amelynek Filippo Inzaghi volt a vezetőedzője – megnyertük a Viareggio kupát.

- Az elmúlt években több magyar labdarúgó is megfordult Olaszországban. Te tartottad valakivel a kapcsolatot, amikor ott éltél?

Persze. Szabó Zoltánnal találkoztam többször is, amikor ő a Fiorentina játékosa volt. Forgács Dáviddal pedig a mai napig baráti kapcsolatot ápolok. Ő az Atalantában játszott, és Bergamo nagyon közel van Milánóhoz, így elég sokat tudtunk találkozni.

- Olaszország után következett a cseh élvonal. Hogy kerültél Prágába?

Az AC Milan előbb a Serie B-ben szereplő Varesenek adott kölcsön, de mivel nem kaptam annyi játéklehetőséget, amennyit szerettem volna, ezért elmentem próbajátékra a Slavia Prahahoz, ahol a stáb elégedett volt a mutatott teljesítményemmel, és végül szerződést ajánlottak. Nagyon jól éreztem magam Prágában, végre sok játéklehetőséget kaptam, és a cseh foci is tetszett. Sokkal közelebb áll hozzám az a támadóbb szellemű játék, ami a cseh élvonalat jellemzi, mint az a kissé vontatott, túltaktikázott foci, amiről a Serie B szól. Tényleg hosszú távra terveztem Csehországban, és úgy tűnt, a Slavia is számol velem, hiszen hároméves szerződést kínáltak, ami aztán sajnos amiatt hiúsult meg, hogy elküldték a sportigazgatót és a stábot is. Ilyen a foci.

- Végül hazatértél Magyarországra.

Nagyon hosszú időt töltöttem külföldön. Úgy éreztem, a karrierem és a fejlődésem szempontjából az lesz a legjobb, ha hazajövök. Azért a Gyirmótra esett a választásom, mert mindenképp játszani szerettem volna. Emellett az is fontos szerepet játszott a hazatérésemben, hogy minél közelebb akartam lenni a családomhoz és barátaimhoz. Közel 7 évig teljesen egyedül voltam a nagyvilágban, csak magamra számíthattam.

- 22 évesen mutatkoztál be az NB I-ben. Olaszország és Csehország után milyen elképzeléseid voltak a magyar élvonalról?

Megmondom őszintén, nem nagyon tudtam, hogy mire is számítsak az NB I-ben, főleg úgy, hogy rengeteg helyről azt lehetett hallani, hogy milyen rossz a magyar bajnokság, és mennyire gyengék a magyar csapatok. Ehhez képest nekem teljesen mások a tapasztalataim. Pozitív meglepetés volt az NB I színvonala, szerintem mindent figyelembe véve a magyar élvonalra nem lehet panasz.

- Milyenek az első benyomásaid a Vidiről, és hogy tetszik eddig a csapat nyári felkészülése?

Tudtam, hogy a Vidi egy topklub Magyarországon, és nem is ért csalódás, minden területen a legjobb szakemberek dolgoznak. Az embernek olyan érzése van, mintha egy nyugat-európai klub játékosa lenne. Az edzések is nagyon jók, szinte nem is dolgozunk labda nélkül, szóval mindent figyelembe véve nagyon pozitívak az első benyomásaim.

- Mennyire szereted a versenyhelyzetet, hiszen a Vidinél az ország egyik legjobb balhátvédjével, Stopirával kell megküzdened a csapatba kerülésért?

Megmondom őszintén, ez a kihívás csak még vonzóbbá tette számomra a Vidit. A tárgyalások során ezt külön ki is emeltem Kovács Zoltán sportigazgatónak, hogy engem kifejezetten motivál, ha az ország egyik legjobb balhátvédjével kell versenybe szállnom. Ráadásul a Vidi keretét kiváló labdarúgók alkotják, úgyhogy itt mindenkinek keményen meg kell küzdenie a helyéért.

- Milyen célokat fogalmaztál meg akkor, amikor aláírtál a Vidihez?

Szeretnék tovább fejlődni, és minél több játéklehetőséget kapni. Tudom, hogy komoly céljai vannak a Vidinek, ebben szeretném a csapatot segíteni. Magyar bajnok és kupagyőztes szeretnék lenni a Vidivel, és természetesen – mint minden labdarúgónak – nekem is nagy álmom, hogy a felnőtt válogatottban is bemutatkozhassak.

MOL Fehérvár FC - Minden jog fenntartva
A webhely cookie-k segítségével nyújtja a szolgáltatásokat, szabja személyre a hirdetéseket és elemzi a forgalmat. Emellett a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát. További részletek