hu en
2011. Március 20. 12:51
A Vadásztölténygyári Vasas legboldogabb veresége

Blogunkban büszkén emlékszünk egy 20:0-ra elveszített mérkőzésre. 1955. május 4-én, az Aranycsapat járt a Berényi úton...

     
   
  Nardai Antal (balra) és Puskás Ferenc vezeti a gyepre a csapatokat. Érdemes nézni a háttérben a tömeget!  
     

Blogunkban ezúttal olyan képeket „faggattunk”, amelyek a klub történetének „legsúlyosabb vereségére” emlékez(tet)nek. Az idézőjel azonban feltétlenül indokolt, hiszen ez egy olyan vereség volt, amelyre büszkén emlékezhetünk, annak ellenére, hogy húsz gólt kapott a Vadásztölténygyári Vasas.

1955. május 4-én, a világ valaha volt legjobb futballcsapata, a nem egész egy évvel korábban világbajnoki ezüstérmet szerzett, illetve Angliát ’53. november 25-én a Wembleyben 6:3-ra, majd ’54. május 23-án a Népstadionban 7:1-re verő, magyar Aranycsapat lépett pályára Székesfehérváron, a Berényi úti pálya új gyepének avatásán.

Minden hasonlat sántít kicsit, de azért, hogy érzékeltessük az erőviszonyokat, olyan volt ez, mintha a jövő héten nem a magyar válogatott, hanem a Kisláng készülne a holland válogatott ellen… A Vadásztölténygyári Vasas a megyei bajnokságban iparkodott hétről hétre, olyan ellenfelekkel viaskodva, mint az egyaránt 10:0-ra legyőzött Sárosdi Traktor, illetve Martonvásári Traktor. Hozzájuk képest a Várpalotai Bányász patinás, „nagyklubnak” számított… A Vadásztölténygyári Vasas végül második lett ugyanúgy, mint Puskásék, csak míg a zsenik a világbajnokságon az NSZK mögött, a mieinket a megyei bajnokságban a Motorjavító előzte meg.

Sebes Gusztáv csapata két héttel korábban, Európa-kupa (Eb) selejtezőn Bécsben játszott 2:2-es döntetlent, Fehérváron pedig észak-európai túrájára készült. (Az eredményei: Norvégia-Magyarország 0:5, Svédország-Magyarország 3:7, Dánia-Magyarország 0:6, Finnország-Magyarország 1-9.) Kapóra jött, hogy a Vadásztölténygyári Vasas április 6-án (egyébként a Várpalotai Bányász elleni 4:3-as győzelemmel) nagyszerű minőségű füves pályát avatott, a bő keret ideális körülmények között gyakorolhatott. A Berényi úton korábban homokos, földes volt a játéktér, aki maga is játszott, tudja, a füvesítés mekkora előrelépést jelentett, ráadásul ekkor alakították ki a játékteret körülölelő atlétikai pályát is.

Az időzítés aligha véletlen, a fehérvári futball „koncentrációjának” időszaka ez: a következő bajnokság előtt, 1956. január 3-án alakult meg a székesfehérvári vasas üzemeket összefogó „megaszakosztály”, amelyben egyesült a Mekovál (a korábbi Déli Vasúti Járműjavító), a Motorjavító, az ÉDÁSZ, a Könnyűipari Szerszámgépgyár, és a Vadásztölténygyár ereje. A megerősített Vasas – amelyben a bő tíz évvel későbbi NB I-es csapat tagjai közül játszott már Bognár Ferenc és Ispaics Tibor is – eredményesen célozta meg az NB II-t.

     
   
  A korabeli tudósítás. Kattints a nagyításért!  
     

De, térjünk vissza az Aranycsapat Berényi úti vendégjátékához. Sebes Gusztáv majd’ kétcsapatnyi játékossal készült a skandináviai túrára, a világbajnokság utáni évben próbálta letenni egy új magyar válogatott alapjait – amelyben azért Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Sándor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, valamint a túráról hiányzó Czibor, és a bizonyítatlan vádak alapján éppen eltiltott Grosics Gyula helye megkérdőjelezhetetlen volt. Öt újonc, Danka (Pécsi Dózsa), Oláh (Salgótarjáni BTC), Csernai (Csepel SC), Tichy (Bp. Honvéd) és Szimcsák (Vörös Lobogó) lépett pályára Fehérváron, más kérdés, hogy közülük csak Tichy Lajos futott be sikeres karriert válogatottként.

A 8000 (!) néző előtt, az „ősvidi” az első félidőben Szilasi – Kovács, Galántai, Bencsik – Molnár, Németh – Szabó II, Nardai, Galgóczi II, Szabó I, Bogáti, majd a szünet után Kiss – Kovács, Galántai, Spitzer – Molnár, Neubauer – Háden, Galgóczi II, Németh, Galgóczi I, Bogáti összeállításban játszott. Varga Miklós edző tizenöt vasasnak adott lehetőséget, biztosítva a világ legjobbjai elleni játék élményét. Hogy ez mennyire bennük maradt, még így több mint ötven év távlatából, mutatja: amikor nemrég a meccsen nem a szokásos jobbhátvéd posztján, hanem „centerhalfként” játszó Galántai Imrét az Aranycsapat elleni játékról faggattam, csillogó szemmel mesélte, hogy tapsolta őt a többezres publikum, amikor leszerelte Puskást. Egyszer… Aztán emlékszik olyanra is, Puskás lábán volt a labda, lőni akart, ő meg – szokásával ellentétben – visszahúzta a lábát, „nehogy már megrúgjam az Öcsit….”

Ilyen meccs volt ez, a 20:0 ellenére ünnep, akik a pályán voltak, semmiért sem adnák az élményt.
Tényleg nem az a fontos, hogy Kocsis Sándor 5, Csordás Lajos 4, Sándor „Csikar” 3, Tichy Lajos 3, Hidegkuti Nándor 2, Szimcsák István, Puskás Ferenc, valamint Palotás Péter pedig 1-1 gólt rúgott. Amint a korabeli tudósítás írja: „A fehérvári közönség hálás tapssal köszönte meg a mérkőzés végén a válogatottjainknak az élvezetes, szép játékot”.
 

MOL Fehérvár FC - Minden jog fenntartva
A webhely cookie-k segítségével nyújtja a szolgáltatásokat, szabja személyre a hirdetéseket és elemzi a forgalmat. Emellett a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát. További részletek