Kár lenne közvélemény kutatást végezni, anélkül is egyértelmű, mikor ünnepelhettük az utolsó nagy magyar futballsikert. Egyértelműen a Videoton UEFA-kupa-menetelése zárta a magyar labdarúgás huszadik századi virágkorát.
1985. május 22-én Madridban játszotta a csapat az UEFA Kupa döntőjének visszavágóját, a Real Madrid oroszlánbarlangjában, melyet 1-0-as győzelemmel zárt, mintegy megkoronázva egész éves teljesítményét. Ez a 25 esztendő sokaknak szinte pillanatoknak tűnik, azok számára, pedig akik végigélték, valamint valamennyi Videoton szurkolónak életre szóló élményt jelentett, hiszen ez dátum egyszeri és megismételhetetlen a klub történetében.

Ünnepelni és emlékezni hívta szombaton az évforduló tiszteletére a madridi hősöket Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata a Diófa étterembe.
A sors fintora, hogy Kovács Ferenc vezetőedző nem tudott jelen lenni az ünnepi ebéden, mivel Madridba szólította a kötelesség – éppen a Bernabeu Stadionba, ahol a Bajnokok Ligája döntőjét, a Bayern München és az Internazionale csatáját tekinti meg. A házigazda Székesfehérvár Önkormányzatát Warvasovszky Tihamér polgármester, Cser Palkovics András, Brájer Éva és Vargha Tamás országgyűlési képviselők, valamint Horváth Miklós Csaba a Sportbizottság elnöke, a Videoton FC-t Berzi Sándor ügyvezető képviselték, az ünnepeltek, pedig kevés kivétellel ott voltak az étteremben. Természetesen a szurkolók sem maradhattak ki az ünneplésből, így a Videoton Futball Barátok Köre, és a Videoton Baráti Kör Egyesület vezetői is meghívást kaptak az eseményre.
Warvasovszky Tihamér kiemelte, a csapat szereplése maradandó minden fehérvári számára, s visszaemlékezett arra, hogy az első, a Dukla Praha elleni találkozón nyolcezren szurkoltak a gárdának, míg a döntőre már harmincötezren gyűltek össze az igencsak szűknek bizonyuló Sóstói stadionban. „Ez a feledhetetlen élmény mind ennek a csapatnak köszönhető! Bebizonyították azt, hogy kevés pénzzel is lehet nagyot alkotni. Mi kellett hozzá? Óriási tudás, tenni akarás, klub és város szeretet, és nagyon jó csapatszellem.” – hangsúlyozta.
Cser Palkovics András pohárköszöntőjében fogalmazta meg a Vidi szurkolók, és a fehérváriak gondolatát: „Ami Magyarország történetében az Aranycsapat, az Székesfehérvárnak ez az együttes, hiszen a gárda végérvényesen beírta magát ezzel a meneteléssel a város történelmébe. Én ezt a csapatot Aranycsapatnak tekintem!” – szögezte le.

A sorozatban összesen tizenhárom mérkőzést játszott a csapat – a Paris-Saint Germain elleni hazai találkozó a nagy köd miatt félbeszakadt, és másnap (1984. november 8.) újra kellett játszani. Végh Tibor, Horváth Gábor és Burcsa Győző mindegyik összecsapáson pályára lépett, vajon ők hogyan látták, melyik volt számukra a legemlékezetesebb kilencven perc?
Végh Tibor: „Talán a manchesteri meccs tartozhat ebbe a sorba, szinte egy kapura focizott a United, nagyon nehéz volt 1-0-ra kihúzni. Ráadásul egy góljukat nem adta meg a játékvezető. A legcsodálatosabb élmény természetesen a madridi találkozó volt, amolyan fieszta jelleggel. Minden mérkőzés után rácsodálkoztunk egymásra, hogy megint tovább mentünk, amikor, pedig megtudtuk, hogy ki lesz a soron következő ellenfél, csak hüledeztünk, nem hittük, hogy ilyen magasságokig jutunk.”
Érdekesség, hogy Horváth Gábor is az angolok elleni párosítást említette „Mindkét mérkőzésen jól ment a játék, úgy érzem ezeken, nemzetközi szinten tudtam teljesíteni. Egyértelműen a manchesteri meccs után gondoltam azt, hogy akár a döntőig is eljuthatunk.”

Burcsa Győző is csatlakozott játékostársaihoz: „Ez volt számomra az év meccse, mert az egyik legjobb csapat ellen harcoltuk ki a továbbjutást, sőt meg merem kockáztatni, hogy erősebbek voltak a későbbi kupagyőztesnél. Ez akkora fegyvertény volt, hogy bennem a legnagyobb nyomot hagyta. Mi mindig annak örültünk, hogy léptünk előre egyet. Nem sok játékosnak adatik meg, hogy a Bernabeu stadionban játszon!”
Szabó József bizonyult a legeredményesebb játékosnak a sorozatban: „Nem kérdéses számomra, hogy az itthoni Partizán Beograd elleni mérkőzés a legkedvesebb, hiszen négy gólt lőttem az ötből. A Manchester United legyőzése után már „halkan” foglalkoztunk azzal, hogy mi lenne, ha esetleg döntőt játszhatnánk. A Real Madrid Fehérváron jobb volt nálunk, bár nem tudom mi lett volna akkor, ha három meghatározó emberünk – Májer Lajos, Szabó József, Csongrádi Ferenc játszhat. Elképzelhető, hogy akkor egy döntetlent elérhettünk volna, akkor biztos másképp alakul Madridban, de azt mondom, ez így volt szép…”
„Párizsban meggyőzően játszottunk, és simán jutottunk tovább, de nagyon jól együtt voltunk az itthoni Partizán elleni találkozón is. Az egyik legszebb emlék a madridi összecsapás, hiszen a Real otthonában tudtunk nyerni, pedig a madridiak előtte hosszú ideig veretlenek voltak a Bernabeu stadionban. Fantasztikus volt egy ilyen szentélyben játszani. Bíztunk magunkban végig, és nagyon örültem annak, hogy ennek végül is meglett a gyümölcse!” – mondta zárszó gyanánt Csongrádi Ferenc csapatkapitány.

Káldor András