hu en
2010. Április 08. 17:49
Csuhayt még ma is tisztelik Szarajevóban

Néhány héttel ezelőtt egy szarajevói újságíró kereste meg klubunkat, hogy interjút készítsen Csuhay Józseffel, akit még 25 év után is tisztelnek Szarajevóban. Természetesen a Zseljo ellenlábas drukkerei.

Nedim Hasic azt is elmesélte, hogy az egyik népszerű közösségi portálon még klubot is alapítottak Cuhai Videoton Fan Club néven, amelynek több, mint 300 rajongója van. Nos, az interjút egyik munkatársunk el is készítette, s ez képezte alapját a szarajevói megjelenésnek.

 

Ezt az interjút most Önök is olvashatják az alábbiakban:

- Meglepő-e számára, hogy 25 évvel az emlékezetes Zseljezsnicsar-Videoton mérkőzés után még mindig emlékeznek Önre Szarajevóban?

- Igen? Akkor ez azt jelenti, hogy valamilyen „kis” bosszúságot mi is tudtunk okozni nekik…

- Mi az első ami az eszébe jut ennek az összecsapásnak a kapcsán?

- Nagyon élesen megmaradt bennem az, ahogy az edzőjük, Oszim fogja a fejét a gólom után. Ő amúgy neves edző lett később, ha jól emlékszem, a Graz-cal volt neki egy nagy sorozata, tehát a Zseljó bukása nem befolyásolta negatívan a pályafutását. Arra is emlékszem, hogy meglehetősen rosszul játszottunk ezen a találkozón. Sima meccsnek tűnt és úgy nézett ki, hogy megnyerik és bejutnak a kupa döntőjébe. Végül, de nem utolsósorban – hiszen nyilván mindenki ezt szeretné hallani tőlem -, a gólom is megmaradt. Ez persze nem csoda, hiszen egy hátvéd életében nem minden nap adódik gól. Így utólag azt gondolom, ha profibbak a jugoszlávok és nem örülik „túl” a helyzetet, kivívhatták volna a fináléba kerülést. De ilyen a futball – az utolsó tíz percben már minden mindegy alapon támadtunk. Bejött.

- Milyen érzés volt berúgni a Videoton továbbjutását jelentő gólt?

- Mint említettem, egy hátvéd olyan sok találatot nem szerez életében, így én is örültem bármilyen gólnak. Ennek ellenére, érdekes módon, nem akkor éreztem ennek a jelentőségét, inkább később fogtam fel az egész UEFA menetelés súlyát, értékét. Főleg ha azt is figyelembe veszem, hová jutott a magyar futball azóta. Ma egy magyar csapat számára csak álom, hogy bejusson egy nemzetközi kupa döntőjébe.

- Összehasonlítható-e és ha igen, miben különbözik az akkori és a mai futball?

- Picit gyorsabb lett a ritmus – ez szinte minden sportágban megfigyelhető -, de összességében nem gondolom, hogy annyit változott volna, mint mondjuk az azt megelőző 25 év folyamán.

- Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a Videoton valamikor ismét kupadöntőt játsszon, akár a Real Madrid ellen?

- Bármi megtörténhet, de jelen pillanatban nem fogadnék erre, mert sajnos nem ez a realitás. S ugyan 1985-ben sem volt ennek túl nagy realitása, de azért azt ne feledjük el, hogy a magyar válogatott kijutott az 1986-os világbajnokságra és 1985-ben ott volt Európában a legjobbak között. Akkor még volt tartalma és háttere a futballnak, akkor még az NB-II-es és NB-III-as csapatoknak is nagyobb volt a „súlyuk”. Ma szerintem nagyjából ezer olyan focista van, aki komolyan és rendszeresen edz. Nem véletlen, hogy a legtöbb magyar csapat észt, lett, ukrán, szerb, horvát, vagy éppen montenegrói játékost igazol. Itthon nincs kikből válogatni. A sportágat űzők száma egyre fogy. Utánpótlásedzőként az a tapasztalatom, hogy a két buktató korosztály a 14 és a 18 éveseké. Ekkor ugyanis rengetegen akasztják szögre a cipőt, s az igazolt játékosok száma hatalmasat esik. Ugyanakkor komoly problémát jelent a honi labdarúgás anyagi háttere, hiszen egyre kevesebb csapatnál vannak meg a kellő feltételek. De inkább ne menjünk ebbe jobban bele, mert messzire vezet ez a gondolatmenet.

- Ki volt Önre a legnagyobb hatással a Zseljezsnicsar csapatából?

- Sajnos a névmemóriám nem túl jó ennyi idő távlatából, de Bazdarevicsre és Skurora emlékszem ma is. Sok jó játékos volt az akkori Zseljóban. Nem véletlen, hogy a későbbi pályafutásuk során – edzőként is – nemzetközileg értékesebbek voltak, mint mi. Ennek ugyan más oka is volt, hiszen Magyarországról nehezebben lehetett külföldre igazolni, mint Jugoszláviából.

- Tudja-e mi történt a Grbavica Stadionnal a délszláv háborúban?

- Igen, temető lett belőle és ezt rendkívül szomorúnak tartom, ugyanakkor nagyon jól kifejezi a 90-es évek balkáni történéseit.

- Mi történt Önnel az aktív labdarúgó pályafutását követően?

- Edzőként dolgoztam többek között az Eger FC serdülő-, később felnőtt csapatánál, majd egy focisuliban. 2001-2008 között az MLSZ instruktora voltam dr. Mezey György mellett. A szövetségben bekövetkezett váltás után, amikor Egervári Sándor Kuwaitba ment edzősködni, utánpótlás szakembereket is vitt magával, így én is kint töltöttem két évet. Legutóbb az Egri Focisuliban az egész kicsikkel és a 10 éves korosztállyal foglalkoztam.

- Járt-e a mérkőzés óta Szarajevóban?

- Igen, néhány évvel később, szintén a Videoton színeiben játszottam felkészülési mérkőzést és 3-1-re kikaptunk. Azóta azonban nem voltam ott.

- Az FK Sarajevo szurkolói az egyik népszerű közösségi portálon létrehoztak egy Csuhay rajongói klubot. Csatlakozik hozzá?

- Úgy érti, rajongjak magamért? Majd megnézem.

MOL Fehérvár FC - Minden jog fenntartva
A webhely cookie-k segítségével nyújtja a szolgáltatásokat, szabja személyre a hirdetéseket és elemzi a forgalmat. Emellett a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát. További részletek