Csapatunk szűk hatvan percnyi masszív fölény után az addig látottakból nem következően hátrányba került, ám a 91. percben kiegyenlített. „Csak döntetlen” írhatjuk, mert a helyzetkihasználás gyengesége megbosszulta magát, mint ahogy döntően befolyásolta a mérkőzést Kassai Viktor hibája is: a játékvezető ajándék-tizenegyessel, kiállítással hozta nehéz helyzetbe a Videotont.

Nagy taktikai csatára készültek a csapatok. Mindkét edző alaposan felkészült az ellenfélből, és a másik csapat gyengéjét kihasználva igyekezett ellenfele fölé kerekedni. Az első félidőben ez egyértelműen a Videotonnak sikerült jobban – és nem csak azért, mert a ZTE egyetlen egyszer sem talált kaput az első negyvenöt percben.

A rohanó, helyenként kapkodó játékban a Videotonnak voltak csak helyzetei, a vendégcsapat tudta rákényszeríteni akaratán ellenfelére. A Vidi jól alkalmazta legveszélyesebb fegyverét, a középpályás labdaszerzés után mind a szélekre kivitt játékból, mind a védők mögé betett labdákból kialakuló helyzetek veszélyt jelentettek Vlaszák kapujára.

Kár, hogy a lehetőségek közül csak egyetlen egyből született gól, mint ahogy a mérkőzés hajrájában történtek más megvilágításba helyezik az első játékrész utolsó lehetőségét, amelynél Alves lábába akadt bele a tizenhatoson belül védője lába.

A fordulás után az első, bő tíz perc még a Videotoné volt, és Nikolics ordító helyzete, az öt méterről tisztán kapura fejelt labda alkalmasint eldönthette volna a meccset. Az „ellentámadásból” egyenlített a Zalaegerszeg, de a játékban még ekkor is benne volt a győzelem lehetősége.

Kassai azonban alaposan belenyúlt a mérkőzésbe amikor Andics megmozdulását a tizenhatoson belül elkövetett szabálytalanságként értékelte. A védő nem faultolta ellenfelét – de, ha faultolta volna, az is a tizenhatoson kívül lett volna…

Játékosaink becsületére legyen mondva, gól- és emberhátrányban is mentek mint az ördögök, ennek köszönhető az egyenlítő gól is. De ettől még a helyzeteket be kellett volna rúgni.