hu en
2021. Szeptember 06. 16:30  -  Wéninger Ákos   -   Fotó: molfehervarfc.hu
Exkluzív interjú Szentesi Zöldi Lászlóval, a Lövés Szarajevóban - Csuhay József és a Videoton utolsó két perce írójával

Az ismert kül- és belpolitikai újságíró első sport témájú könyve a Videoton történetének legdicsőségesebb vereségét dolgozza fel. 

Legújabb könyve a Videoton 1985-ös UEFA-Kupa-menetelésének talán legemlékezetesebb mérkőzését, az FK Željezničar elleni elődöntő visszavágóját dolgozza fel mindkét fél szemszögéből. A "Lövés Szarajevóban" cím láttán azonban nem feltétlenül egy sport témájú könyvre gondol az ember.

- Oldjuk fel a dolgot, nyilván az első lövés az Gavrilo Princip lövése volt 1914-ben. Ahogy az előszóban is fogalmaztam, magyar szempontból a XX. században, Szarajevóban két fontos lövés volt és mi a másodikkal, Csuhay lövésével jártunk nagyon jól. A könyv alcíme - Csuhay József és a Videoton utolsó két perce - minden kérdést felold. A mű a 90 perc krónikája a maga előzménytörténetével és a következményeiről. 

A Lövés Szarajevóban című könyv egy sport támájú, vagy inkább egy történelmi jellegű mű, egy kordokumentum?

- Alapvetően sportkönyvnek tartom, de reményeim szerint más dolgokról is szól egy kicsit. Szól egy baráti közösségről, egy városról, egy évek óta együtt játszó csapatról, a szerencsefaktorról, hogy kinek van szerencséje. A szerencse helyettesíthető a felkészültséggel, a tudással, a szorgalommal. A sport maga az élet, a labdarúgás pedig különösen maga az élet. Aki valaha futballozott, az pontosan tudja, hogy ami a pályán történik az az életnek a modellezése, ami 90 perc alatt 22 játékos között zajlik. Úgyhogy ez egy sportkönyv, de igyekszem egy picit mélyebbre is hatolni. 

Talán kevesen tudják, de fiatalon Ön is futballozott Szegeden. Ennek is köszönhető az, hogy az első sport témájú könyve a labdarúgásról szól?

- Szegeden három komolyabb csapat volt, én a Szegedi Vasutasban sportoltam amatőr szinten. Ami érdekesség, hogy Csuhay József posztján játszottam - nyilván nem olyan szinten, mint a beállós, jobb-bekk (nevet). A Vidi UEFA-Kupa-menetelésének idején még lelkesen futballoztam, de pont a fehérváriak sikere miatt is az embernek számot kellett akkoriban vetnie azzal, hogy érdemes-e még ezt csinálnia, van-e elég tehetsége a futballhoz. Abban az időben egyébként szinte mindenki focizott, még akkor is, ha nem voltunk olyan ügyesek, de szerettünk futballozni. Végül újságíró lettem, alapvetően a külpolitika a szakterületem bár valamennyire ismert vagyok belpolitikai újságíróként is, de a labdarúgás végigkísérte eddig az életemet, úgyhogy csak idő kérdése volt, hogy mikor fogok valamilyen labdarúgással kapcsolatos könyvet írni. 

Miért pont a Videoton szarajevói mérkőzését dolgozta fel, hogy esett erre a mérkőzésre a választása? Ha jól tudom, érzelmileg nem kötődik a klubhoz, tehát nem Vidi-szurkoló...

- Sőt, Ferencváros drukker vagyok (vágott közbe nevetve). Akik ismernek engem, azok tisztában vannak ezzel. Úgy gondolom, hogy ennek a sztorinak a fényét emeli az, hogy egy fradista írt könyvet erről, hiszen ez egyfajta elismerés, sőt tisztelgés a Videoton előtt. A fehérvári futballcsapatot az én nemzedékem egyöntetűen szerette. 1985-ben az egész ország, valamint a határon túl élő magyarság tiszteletét is kivívta a Videoton. A mi nemzedékünk számára ismeretlen dolog volt az, hogy egy nemzetközi meccsen a magyar klubcsapat ellen szurkoljunk. Elképzelhetetlen volt az, ami például a 2002-es ZTE - Manchester United BL-meccsen előfordult, hogy magyarok Manchester-mezben az angol együttesnek szurkoltak. Azt hiszem, azt minden labdarúgást szerető drukker klubhovatartozástól függetlenül elismeri, hogy a magyar klubfoci utolsó nagy sikerét a Vidi érte el 1985-ben. Ennek jegyében született a könyv, életem egyik legnagyobb magyar futballélménye volt az a győzelemmel felérő szarajevói vereség. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden nap Csuhay góljára gondoltam, de mindig bennem motoszkált, hogy micsoda dráma volt ez a mérkőzés.

Körülbelül két éve állt össze bennem az a gondolat, hogy egy olyan könyvet kellene írnom, ami kicsit kalandosan, de rális alapokon, a valódi történéseken végig vezeti az olvasót. A Covid volt végül a fordulópont, otthon ültem fejfájással, nem tudtam sehova sem menni, az Arcanum adatbázisa viszont elérhető volt otthonról is, egyre több korabeli cikket olvastam el a Vidi meneteléséről. Nagyon gyorsan beszippantott a téma, láttam, hogy ez állati jó, rendkívül érdekes sztori. Túl is mutat a sporton, hiszen hús-vér emberekről, egy városról, egy klubról szól. Konkrétan beleszerettem a témába, alig három hét alatt összeállít a könyv. Kávai Szabolcs barátommal kiutaztunk Szarajevóba is, ahol többek közt a "Zseljo" egykori kapusával, Dragan Skrbával, Zdenko Jelic klubtitkárral és szurkolókkal beszélgettünk. Fontosnak éreztem, hogy szarajevói oldalról is bemutassam ezt a mérkőzést, hiszen magyar oldalról mindenki számára ismertek az események. Azt viszont talán csak kevesen tudják, amit a szarajevóiak klubtitkárától tudtam meg, hogy az elődöntő előtt megjelent egy olasz befektető a Željezničarnál és azt mondta, ha UEFA-Kupa-döntőbe kerül a csapat, akkor annyi pénzt fektet a klubba, hogy egy teljesen új stadiont tudnak építeni és a klubkasszába is rengeteg pénz ömlik be. Csuhay 88. percben szerzett gólja viszont "elűzte" ezt az olasz szponzort, a szarajevóiak pedig úgy emlékeznek vissza - nem Csuhayt és a Videotont okolva - hogy innentől kezdődött a klub hanyatlása. De ez csak az anyagi része, az erkölcsi kár, amit a Željezničar elszenvedett, ennél jóval nagyobb. 40 év felett minden szarajevói férfi emlékszik erre a meccsre. Úgy képzelje el, hogy a sarki fűszerestől kezdve az FK Sarajevo szurkolókig - akik természetesen szép emlékeket őriznek a Videotonról - mindannyian tudják, ki Csuhay József és azt a szót, hogy Székesfehérvár, tökéletesen, hiba nélkül tudják kiejteni, pedig külföldiek számára nem a legkönnyebben kiejthető magyar városnév (nevet). A bosnyákok a saját csapatukat Videoton-nemzedéknek hívják.

Kiknek ajánlja a Lövés Szarajevóban című könyvet?

- Elsősorban azoknak, akik ennek a menetelésnek a hősei voltak, de ma már nincsenek velünk. A teljesség igénye nélkül Kovács Feri bácsinak, Májer Lajosnak, Horváth Gábornak, a szakmai stáb és a vezetőség tagjainak, akik egyébként szinte kivétel nélkül mindig ott voltak a meccseken. Emellett szívből ajánlom a Videoton élő legendáinak és a székesfehérváriaknak. Ez Székesfehérvár könyve. Örömmel láttam ugyanis, hogy azok a székesfehérváriak is ugyanolyan érdeklődéssel fogadták a könyvet, akik a futballhoz annyira nem kötődnek. Nagyon büszkének kell lennie a klubnak és a városnak is erre a csapatra, mert megérdemlik. 

Szentesi Zöldi László 1970. április 17-én született Szentesen. Szerkesztő-riporterként és újságíróként dolgozott a Magyar Televízióban (1993-tól a Panorámánál), a Duna Televízióban, a Magyar Nemzetnél és a Magyar Hírlapnál. Jelenleg a Magyar Demokrata hetilap főmunkatársa. Pályafutása során több elismerésben is részesült, ezek közül a legjelentősebb a Csongrád Megye Sajtódíja (2015), a Csengery Antal Díj (2015) és a Jótollú magyar újságíró-díj (2020). 

MOL Fehérvár FC - Minden jog fenntartva
A webhely cookie-k segítségével nyújtja a szolgáltatásokat, szabja személyre a hirdetéseket és elemzi a forgalmat. Emellett a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát. További részletek